Mit várjunk az idei évjárattól?

Csábító lenne a kérdést „mit várjunk az idei szürettől?”-re módosítani, de egy – a legszerényebb becslések szerint is – július végétől decemberig tartó folyamatot nehéz lenne néhány szóval jellemezni. Miért is?

Először is: mert 22 borvidékről beszélünk, ahol szinte dűlőnként változó talaj-, ültetvény és fajtaszerkezettel kell számolnunk, mert a szőlőlének szánt korai fajtáktól az aszúszemekig mindent beleértünk az adott év termésébe, valamint legfőképpen azért, mert éppen a kellős közepén vagyunk egy olyan időszaknak, ahol napról napra változhat nemcsak a cukorfok, hanem az időjárás is. Ezért aztán nem minden nap, hanem kis túlzással minden órában az ültetvényen kell lenni, mert a legapróbb jel figyelmen kívül hagyása is a minőség rovására mehet.

Egy biztos: a hűvös május után forró, ráadásul csapadékeloszlásában rettentő hektikus nyár volt, amit egy frontokkal terhelt és szeszélyes szeptember követett – itt tartunk most. Pincék- ben a korai illatos, a Márton napra szánt zamatos és a közepesen testesnek álmodott fehér, a Kékfrankos, Kadarka, Pinot noir – hogy ne soroljuk el az összes primer vöröset –, és sokszor már nem is pincében, hanem palackban a legkorábban szedett fürtökből sajtolt rosé. Persze, a szüret nem a vége, hanem a kezdete annak a folyamatnak, ahol eldől: mi valósul meg abból a tartályban vagy hordóban, amivel a szőlő kint a tőkéken kecsegtetett.

Ettől függetlenül szinte biztosan jó éve lesz a Sauvignon blanc-nak és az Olaszrizlingnek, ígéretesnek tűnik a Caber- net-ék és a Merlot alakulása, de talán nincs is olyan fajta, ahol igazán aggódnunk kellene. Ahogy Bolyki Jani, az új „Egri csillag” fogalmazott: a természet kijavítja az egyenetlenségeket, és a különféle fajták egy értő borász kezében épp ezek által válnak harmonikus és izgalmas házasításokká

A bizakodó jóslatok ellenére különös előjelnek számít, hogy a korábban tőkekivágást támogató EU most a zöldszüretet díjazta fürtönkénti pár eurocenttel, ugyanis míg hazánkban 700- 800 ezer, világszinten 45-46 millió hektoliter „túltermelés” indíthat be nemkívánatos piaci trendeket.

Ez persze a mi borászainkat cseppet sem érdekli, mert ők nem a statisztikáknak, hanem nekünk készítik kiválóbbnál kiválóbb boraikat. Van, aki a mai napig kézzel szedve, van, aki szüretelő kombájnnal gyűjtve be az érett szemeket. Amit tőlük tudunk az idei évjáratról, az nekünk bőven elég ahhoz, hogy ismét jó szívvel, és kóstolástól széles mosollyal ajáljuk kedvenc tételeinket!